Macipoci

Ebben és a következő posztokban villámgyors finomságokról fogok értekezni, amik egyrészt időhiány esetén hasznosak, másrészt ebben a nagy melegben amúgy sincs kedve az embernek órákat a konyhában tölteni :) 

Csodás példa erre a mai ebédem, aminek forró része egy adag tészta megfőzése (nekem ennyi sem kellett, mert a hétvégéről maradt tésztát hasznosítottam), ezen kívül szükség van egy turmixgépre, amivel kb. 5 perc alatt elkészíthető a pesto, nem meleg, és egyetlen plusz edény sem kell--> nincs mit mosogatni :))) (a turmixgépen kívül persze).

A pesto hozzávalóik egyszerűen beledobáltam a mixerbe, a következő sorrendben:

• 1 egész fokhagyma, a gerezdeket egészben hagyva, 
• 1 csomag fenyőmag: kb 2 nagy evőkanál vagy 50g
• 1 kis csomag reszelt parmezán: 40g
• FRISS bazsalikomlevél, egy kis csokornyi, a leveleket a szárról letépkedve
• só, bors
• olívaolaj, hogy nagyjából ellepje az eddig beledobált cuccot

Ezt az egésze addig kell turmixolni míg egy csodaszép zöld homogén trutyit nem kapunk. A recept szerint ez nagyjából 10! adag tésztához elég, ami nem vicc: nagyon tömény, tényleg elég egy evőkanálnyi belőle. Én nem szoktam az egészet összekeverni rögtön a tésztával, egy kis tálban lefóliázva a hűtőben sokáig eláll, és másnap reggelire egy kis pirítóssal is nagyon finom :))

ps: azért ilyen szép zöld, mert friss bazsalikommal készült, s.o.s. esetben szárított fűszerrel is meg lehet csinálni, de azért így az igazi :))

Ez egy olyan édesség, amit tényleg nagyon hamar el lehet készíteni, ráadásul általában egy zacskó pudingpor és egy kis tej mindig van otthon :) gesztenyepürét pedig szintén érdemes pihentetni a fagyóban, pár órával fogyasztás előtt elég elővenni (akinek pedig bírja a hideget a keze, várnia sem muszáj:))

Ebből már ki is derült, hogy mik a fő hozzávalók :) Az alap ötlet az, hogy a hagyományos gesztenyepüréhez képest tejszínhab helyett pudinggal rétegezem a gesztenyét, ez esetben konkrétan egy adag tutti-frutti ízű puding és egy csomag gesztenye találkozásáról van szó. Ennyiből két nagyobb tálka lesz, két embernek tökéletes ebéd utáni finomságnak, vagy csak úgy délutáni nasinak :) és a legjobb, hogy szinte diétásnak számít, ha az ember nem cukrozza túl a pudingot.

A sok nagybetű nem véletlen ám, ugyanis a kalácsom tényleg HATALMAS lett :))) de az íze is szuper, úgyhogy pár pontban összefoglalva megosztom a tapasztalataimat :)

• Take your time- vagyis szépen nyugisan készülődjünk rá a sütésre, persze akinek a kisujjából megy a dolog gondolom úgy is oda tud figyelni, hogy közben mást is csinál, de nekem ez volt az első próbálkozás, úgyhogy első körben szépen összekészítettem a hozzávalókat, hogy később már ne kelljen kapkodni :)
  
• Ezután jött az első izgulós rész, az élesztő felfuttatása. Langyos, cukros tejbe morzsoltam a hagyományos élesztőt, és meleg helyen picit magára hagytam, az eredmény ez lett:
  A gombák szépen dolgoztak, és felfújták magukat, mivel később még több kelesztési lépés van, szerintem ennél többet nem érdemes várni az élesztővel.  
• És akkor most hálálja meg magát az a rész, amikor mindent szépen előre összekészítettem: az összes hozzávaló zutty bele egy nagy bidlibe, és gyúrni, gyúrni, dagasztani, dagasztani, gyúrni. Nagyjából akkor van kész, ha az ember keze éppen készül leszakadni. Ez egy fontos lépés ám, nem ér elsumákolni, mert bele kell gyúrni a légbuborékokat a tésztába, hogy olyan könnyű legyen (legalábbis valami ilyesmi történik, ez az én elméletem egyelőre, de nekem tetszik :))). Persze miután leszakadt a kezem kétszer, anyukám felvilágosított, hogy a habverőhöz hozzácsapott spirál alakú kis rúd izék, na azok pont erre valók, szóval spórolhattam volna némi energiát, de így legalább tapasztaltam. Aztán ha elkészült a kis gömböc, nem, ismétlem nem megijedni, hogy ez pici, gyúrok még hozzá kicsit, tuti nem lesz elég, mert meg fog nőni, és elég lesz. :) 
  
• A kis gömböcöt meg kell keleszteni, letakarva, meleg helyen, ami így kemence, cserépkályha, és egyéb retro falusi kellék nélkül is megoldható ám, én a főzőlapra raktam 2 meleg fazék közé, meg is nőtt szép nagyra:

• Itt kihagytam egy lépést, mert újra kellett volna dagasztani szegény tésztát, de én úgy örültem neki hogy megnőtt, hogy nem volt szívem összenyomkodni :) állítólag ha az ember keményszívű, és ezt mégis megteszi, akkor a légbubik a tésztában kisebbek lesznek, a tészta tömörebb, és cserébe nem mászik majd ki a tepsiből :) A másik dolog amit kihagytam, a négyes fonás, mert nem vagyok elég jó country girl, és az nem ment, cserébe lett egy kevésbé elegáns, de azért még éppen mutatós hármas fonott kalácskám.
   
• Persze ezt is elszúrtam, mert nem a tepsiben fonogattam, és aztán a puha nyúlós formázott horrorsütit már nagyon nehéz volt átimádkozni a tepsibe úgy, hogy ne essen szét teljesen. Azért négy kézzel és néhány lapáttal sikerült kivitelezni a műveletet, szépen bekentem tojással a tetejét, aztán sült sülögetett, a lakásban szállongó illatoktól csorgott a nyálunk, és aztán ez lett a végeredmény (a fotón ez nem látszik, de igaziból bazinagy lett :))) 
  és egy ráadás fotó a húsvéti ünnepi asztalról :
   

 Az internetem leltem ezt a szuper kis ötletet, egy sima joghurttorta van felturbózva egy kis gyümölccsel. J Kiviből csináltam páncélt, banánból lábakat, az arcát pedig szegfűszegből raktam ki. Ez a finomság nem csak mókás, hanem egészséges is, nincsen benne sem cukor, sem liszt, csak sok-sok gyümölcs és tejtermék, nagy- és kis gyerekeknek egyaránt szuper meglepetés lehet. J

Ezen kívül muszáj még megosztanom ezt a tejbegríz csodát:

Egy kicsit sűrűbbre főzött tejbegrízbe gumicukrot nyomkodtunk, aztán még nyakon öntöttük szörppel, és ez lett :) Most lehet háborogni, hogy fuujjjj gumicukor, itt még én se voltam meggyőzve, hogy a gumicukor az ételekhez való, de aztán jött a gumicukros mézeskalács karácsonyra:

 A kihűlt mézeskalácsokat bekentem cukormázzal (nem sajnáltam tőle az anyagot, meg az ételfestéket sem :))))), aztán a még meg nem szilárdult mázba Cs. belenyomkodta a gumicukrot; mire a máz megszilárdult, remekül belekötött, felakasztottuk karácsonyfadísznek, de úgy sem estek le, és nem kell mondanom, hogy a gumicukis kalácskák fogytak el először. :)

Az étterem az egyszerű csütörtök este ellenére (vagy pont azért) dugig volt, szerencsére foglaltunk asztalt, amit mindenképpen ajánlok; a bejáratnál kedves hostess hölgy fogadott és kísért minket az asztalunkhoz, így igazán kellemes hangulatban indult az este. A személyzettel az este további részében is maximálisan meg voltunk elégedve, kedvesek, türelmesek és készségesek voltak, annak ellenére, hogy a hely egészen nagy, és tényleg nagyon sokan voltak. 

Némi ismeretünk volt már a mexikói ételekről, okulva az előző mexikói étteremben tett látogatásból, amikor nekem fogalmam sem volt, hogy mi hova hogy; azonban ez esetben feleslegesnek tűnt előre informálódni: az étlap nagyon informatív, minden ételnél pár mondatban leírják, hogy is néz ki a qesadilla vagy éppen a fajita. Így egyszerű volt választani, és mivel a nagy forgalom miatt úgy gondoltuk, sokat kell majd várni a főételekre, egy kis ropogtatnivalóval kezdtünk. :)

Többféle szószt is megkóstoltunk; mind a chips, mind a salsa szósz érezhetően helyben készült, friss alapanyagokból, nagyon finom volt, és annak ellenére, hogy egészen sokat ettem belőle, egyáltalán nem éreztem tele magam, éhesen vártam tovább a főételre. 

Az italválaszték nagyon széles, többféle mexikói sör, koktél és tequila közül lehet választani. Nekem nagyon tetszett a megoldás, ahogyan az egy liter epres margaritánkat megkaptuk: az italmérő egységekben megszokott egy literes boroskannában érkezett, természetesen két, cukros szélű pohárral. Nem sajnálták belőle sem az epret, sem a margaritát, sokkal finomabb volt, mint amit az Arribaban ittunk.

A főételek közül a kedvencem a fajita volt, ami annyira forró vaslapon sült, hogy még akkor is sistergett, mikor kihozták. Alapvetően meg voltam elégedve a tálalással, mindenhez járt babpüré (szerencsére szépen külön kupacban, aki nem szereti simán félre lehet kotorni:), a kis serpenyőt kis fa alátéten hozták, és még külön forró tortilla lap is járt hozzá. 

Érdemes még combo tálat megkóstolni, többféle étel kis adagjainak kombinációjából, többféle húsból is lehet kérni, egyrészt az ember eldöntheti, mi az amit szeret, másrészt ha nem szeretne választani a burrito és a taco közül, akkor is remek megoldás. 

A főételek elfogyasztása után már annyira jóllaktam, hogy kevésbé csábító desszertek nem biztos, hogy el tudtak volna csábítani, de az édesség választék is remek volt. Végül hárman kértünk két desszertet, amit így sikerült leküzdeni. :) A gyümölcsös tejberizst szívből ajánlom, de ha legközelebb betérünk az étterembe, amire jó esély van, biztosan új dolgot fogok megkóstolni. :)

Többször rendeltünk már szusit a Wasabitól, és mentünk el étterembe (a Planet szusiba, amiről majd írok egy külön posztot, mert megérdemlik), hétvégén azonban egy sokkal szórakoztatóbb módot választottunk: négy fős csajos esténk fő attrakciójaként otthon vállalkoztunk maki tekercsek elkészítésére, az alapanyagokat a Culinaris-ban, illetve szupermarketekben vásároltuk be. Az este fő tapasztalatai, hogy együtt otthon szusit csinálni nagyon vidám dolog, és tényleg nem kell sok rizs hozzá :))) 

Mindenki elkészítette a saját tekercsét, és még többet is, ami nem volt bölcs dolog, mert aztán a sok maradék jól ránk romlott, bőven elég emberenként egy, 6 részre felvágott tekerccsel számolni. A nori lapra terített rizsre halmoztuk a kívánt hozzávalókat, amik között volt lazac, surimi, avokádó, kaviár és krémsajt, az eredmény valami ilyesmi lett:

Ezután nagyon ügyesen feltekertük a lapot, próbáltunk rá ügyelni, hogy középre kerüljön a töltelék, majd vizes késsel csíkokra vágtuk. Tényleg érdemes mindenkinek kipróbálni a tekerést, sokkal jobb érzés a ,,saját" makit elfogyasztani :) Persze a legfontosabb rész, a kóstolás még hátravolt, ami olyan jól sikerült, hogy mire leültünk a kész tekercsek mellé enni, már mindenki halálosan jól volt lakva. Persze azért nagyon jól nézett ki a sok kis maki együtt, készült mindenféle, és Heinz szójaszószba tunkoltuk, ami szerintem nagyon finom; maradt belőle másnap ebédre is, az élmény pedig örökre a miénk :)

Mindig is vágytam rá, hogy legyen egy blogom, és most lett :)