Azért nem az a cím, hogy sütöttem szalagos fánkot, mert nem lett szalagos :( egy pár egy kicsit az lett, de nem az összes, és nem körben. Ebben az a jó, hogy tovább kell próbálkoznom, míg jó nem lesz, aminek főleg az örül, aki megeszi a kísérleti eredményeket :)))))
A recept klasszikus Horváth Ilona, ezért nem másolom be ide, főleg azért nem, mert szerintem nem elég pontos. Aki sütött már életében kelt tésztát, többfélét, és többször, biztos megy belőle először, de én félúton majdnem feladtam... Aztán szerencsére mégsem, így igaz hogy ronda lett, de legalább finom :))) (emlékeztek a csokííítóóra? mostanában megőrülök érte, és ugyebár nincsen már :( )
Szóval a tapasztalataim fánk ügyben:
- pici tejbe elég rakni az élesztőt, nem kell 3dl!
- fél kiló liszthez fél liter tej sok. nagyon sok.
- viszont ha sok a tej, lehet még hozzágyúrni lisztet, és akkor pont jó lesz.
- a kész fánk megnő. nagyon. nekem nem volt szaggatóm, ezért egy kis vizespoharat használtam. először egészen laposra nyújtottam a tésztát, de aztán megijedtem hogy pici lesz, ezért a második részt meghagytam 2-3 centi vastagra, és abból túl nagy fánkok lettek. a pici lett a pont jó. kétszer is megnőtt: egyszer amikor kiszaggatott fánk kelt, egyszer pedig az olajban.
- a nem túl forró olaj azt jelenti, hogy 9 fokozatból az 5.
- van aki nem lekvárral akarja a fánkot, hanem vaníliapudinggal :O
- és van, ahol a fánk NEM LYUKAS :O :O :O
Persze lyuk ide meg oda, lekvárral meg anélkül, igazából finom lett ám, még szikkadt másnaposan is :)))
