Amióta csak vannak emlékeim, imádom a muskátlit. Volt már gimis koromban egy sikertelen próbálkozásom, amikor még a szüleimmel laktam, és az ottani erkélyemre öt darab ládát tettem, a beléjük való muskátlival. Sajnos a locsolás intenzív hiánya miatt akkor mind elhaláloztak :D
Szerencsére azóta sokat fejlődtem növénygondozásból, és tavaly már sikerült két kis cserépnyi futómuskátlit életben tartani a teraszon. Azok úgy születtek, hogy Anya locsolás közben letört egy kis szárat, amit spontán bedugott a legyezőpálma cserepébe. Ott aztán úgy megnőttek, hogy ki kellett szedni, amikor is jöttem én, és lecsaptam rájuk. Nagyon sok örömet okoztak, így lehetett kávézni és rákészülni a napra:
Ezért aztán idén lesznek igazi ládák, a korláton, és piros futómuskátli lesz benne. Ehhez az volt az első lépés, hogy felmásztam otthon a padlásra, és előkerestem az 1. számú sikertelen kísérlet óta ott porosodó ládákat, kiválasztottam három darabot, és elhoztam. Mivel jó néhány évet ott töltöttek, az első lépés egy alapos tisztítás volt:
Itt tartok most, a ládák várják, hogy megvegyem a földet, akasztót, és virágokat, amit én is nagyon várok :)
